Sokan úgy képzelik el a kapcsolatokat és az igazi nagy szerelmet, hogy minden megy mint a karikacsapás, hogy minden egyszerű. Pedig nem sajnos vannak olyan élethelyzetek amiket nem láthatunk előre. Ilyen az enyém is. Kapcsolatban élek van gyerek is mégsem vagyok boldog. Egyetlen és legnagyobb öröm a gyerek aki miatt az ember kitart és küzd a végsőkig.

Hogy, hogy kerültem ebbe a helyzetbe? Már magam sem emlékszem. Kapcsolatunk legelején minden szép volt, mondhatni egy megvalósult álom. Jött a gyerek és mindig nem voltak gondok. Aztán pár év múlva jöttek elő a problémák. Beteges féltékenység, folyamatos ellenőrizgetések, és néha egy-két pofon csak hogy tudjam hogy hol a helyem. 

Dolgozni esélytelen elmennem, minden munkahelyen felmondatt velem, mert tuti hogy félrelépek. Nincs okostelefonom, nem használok közösségi oldalakat, és nem azért mert nem akarok, hanem mert nem lehet. Bezzeg neki non-stop megy a viber, messenger különböző nőcskékkel meg haverokkal. Szép lassan eltűntek mellőlem a barátok, a rokonok míg senkim sem maradt csak ő és a kisfiunk.  A kisfiunk aki erőt ad és aki bármikor mosolyt csal az arcomra. Boltba is időarányosan járok, ki van számolva, hogy mennyi idő míg megfordulok. A pénzzel még annyira szűken bánik ha rólam van szó. Pár ezer forintért órákat könyörgök. És ha szóvá teszem fel van háborodva. Egy börtönben élek ahol bár elvileg szabad vagyok gyakorlatilag semmit sem csinálhatok.

Megpróbáltam elmenni, de mindig megtalált. Tudom hogy hihetetlen, de olyan helyen megtalált már másnap amiről nem is tudhatott és már reggel csörgött szegény ismerősőm száma, hogy ott e vagyunk. El se akartam hinni, pedig Pest azért nem olyan pici. Bízonyítékom nincs se lelki se a testi sérelmekre. Így hát vegetálok a kapcsolatban egészen addig amíg össze nem spórolok annyit, hogy Én és a kisfiam messzire kerülhessünk tőle, és nyugodtan élhessünk. Itthonról dolgozom teljes titokban és félrerakom a pénzt, hogy egyszer elmehessünk, és ez az a remény ami éltet. 

Apának jó, sőt nagyon jó, de ezzel nem lehet minden rosszat eltörölni. Azt hiszi ha van egy-két boldogabb nap ami szép és jó akkor mindent elfelejtek pedig nem. Szinte soha semmiért nem szólok már, nem veszekszem csak sodródom és várok. Várok, hogy végre elindulhassak és soha többé ne kelljen visszanéznem. Próbáltam megbeszélni vele a dolgokat de itt tényleg minden csoda 3 napig tart. Tudom hogy soha nem fog már megváltozni, hogy mindig ilyen lesz, hogy soha nem lehetek önmagam mellette, de mindez már nem számít. 

szabadság

Szerencsére hatalmas lelki erőm van és átsiklok már mindenen és csak azt nézem ami fontos. Igyekszem minél több mindent megszervezni, hogy mikor elmegyünk nekem és a kisfiamnak már semmire ne legyen gondunk. De abban biztos vagyok ha ezt végre sikerül lezárnom jó darabig szeretnék egyedül lenni élvezni azta mit más jogtalanul elvett tőlem. És itt most nem bulikra meg luxusdolgokra gondolok hanem arra, hogy oda és akkor mehessek amikor akarok. Hogy megvehessem amit szeretnék, és hogy lehessenek barátaim anélkül, hogy ő beleszólna és elüldözné Őket.

Tudom már rég leléphettem volna ha igazán akarom, de az egyszerű út nem ment, feljelentés megvolt de bizonyíték nincs ugye. Családsegítők és társai is bolondnak néznek ugyanis hihetetlenül tudja tenni a szépet mások előtt. Olyan módon megtudja vezetni az embereket, hogy csak lesek ki a fejemből, hogy ne má' ezt most komolyan elhiszik?? És el. Jobb anyagi helyzetben így mindig hangoztatja, hogy ő kapná meg a gyereket. Így hát még itt vagyok, mert nekem a kis kincsem a mindenem és mellette leszek bármi áron. És persze közben anyagilag szedem össze magam és szervezem az új közös kis életünket kettesben. 

Tehát legyünk óvatosak, mert ami eleinte szép és jó könnyen lehet sötét és nyomasztó.