Már az Én időmben is de most is rengeteg fiatal jár bulizni és alkoholt fogyasztani. Én 5 éve nem ittam alkoholt, de az emlékek megvannak amelyek 10 évvel ezelőtt történtek.

Máig sem változott e téren semmi buli, pia, haverok.....

És hát a legnehezebb a szülők elől eltitkolni, hogy matt részeg vagyok. Ez viszonylag elég jól ment csak annyi tűnt fel nekik, hogy sokat beszélek,de nagyon. De egy olyan emlékezetes berúgásom lett amit nem akartam, de nagyon nem.

Egy este a barátnőkkel 17 évesen töménytelen mennyiségű alkohol és persze végtelen bulizás. Így indult, mint mindig. Whiskey és Tequila gurult le folyamatosan a torkomon. Addig míg már tényleg nem tudtam hol vagyok. Hazabotorkáltam bár máig sem tudom, hogyan sikerült egyáltalán hazaérnem. Szó szerint beestem a lakásba aztán a fürdőbe és ruhástul bevágódtam a kádba annak rendje módja szerint. Ekkor már éreztem, hogy ez bizony túl sok lett. Folyattam a hideg vizet hátha valamivel jobb lesz, de nem történt semmi eredmény. Légszomj, hányinger, szédülés és anyám ijedt arckifejezése egyszerre fogadott  a kádban fekve. 

Elsőre azt hitte, hogy bedrogoztam, próbáltam mondani, hogy nem de semmi értelmes nem jött ki a számon, így csak mutogattam, hogy nem. Kihívta a mentőket és közben látszott rajta, hogy nagyon félt, itt már éreztem, hogy neki nagyon rosszul esik az amit tettem és, hogy mennyire félt. Kiértek a mentősök ők tutira veszik, hogy alkoholmérgezés kérdezték mit ittam annyit sikerült kinyögnöm, hogy töményet. Nos hát mire beértünk eléggé harcias kedvemben lettem, mert elkezdtem hadakozni keményen a gyomormosás örömei ellen nem is kicsit. Az orvos utólag mondta, hogy alig bírtag lefogni. 

És itt a filmszakadás még valami rémlik, hogy a cső lecsúszik és onnan se kép se hang.

Másnap reggel a főszerep a szégyené és a nem tudom hol vagyok egy pillanatra. Anyukám aggodó arccal ül mellettem és sírt. Borzasztóan sajnáltam, hogy hagytam idáig fajulni a bulizást, láttam rajta, hogy mennyire bántja és, hogy mennyire szeret engem. Vizitkor az orvos nem volt lekezelő, de közölte velem, hogy nem ártana ha visszavennék a tempóból és ha legközelebb találkozunk reméli, hogy nem akarom majd megverni. :)

Katéter ki, zárójelentés megvan és irány haza. Jó pár hónap szobafogság várt rám és a felismerés, hogy ideje a bulizást abbahagyni vagy legalábbis mértékkel művelni.

Sokat gondolkodom azon, hogy mint szülő remélem nekem nem kell átesnem ilyesmin és megtudom tanítani a gyerekemnek, hogy mértékkel és odafigyelve, ne úgy, mint az állatok igyunk.

Elkerülhető lett volna ha odafigyelek, vagy ha az úgynevezett akkori barátok odafigyelnek rám. De nem így történt tanulságos lett a számomra. És remélem mindenki odafigyel arra, hogy mikor mennyit iszik. 

A detox nem jó dolog és az alkoholmérgezés sem.  Inni lehet néha, de mértékkel, különben a végeredmény ugyanolyan szánalmas szégyenteljes lesz, mint nálam. És bár amit nem látunk azt nem lehet korlátozni, de legalább egy olyan barát legyen velünk aki tényleg figyel és segít ha baj van és nem hagyja, hogy a hazatartó 45 perces utat dupla annyi idő alatt ki tudja, hogy tedd meg.